Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségek jelentik a vezető halálokot. Rendszerbetegségről beszélünk, mely a keringési szervrendszer elemeit egyaránt érinti, azonban különböző módon és súlyossággal. Emiatt is fontos a szűrés, a megelőzés és az időben elkezdett kezelés.
Azok a betegek, akik cukorbetegség, magas vérnyomás, dohányzás, emelkedett vérzsír értékek, koszorúérbetegség által érintettek, vagy a családban érbetegség előfordult, önmagukban is olyan rizikótényezők az artériás betegségek szempontjából, hogy a szűrés elvégzése, és az időben elkezdett kezelés, és gondozásba vétel, tünet előfordulása nélkül is indokolt.
A verőérbetegségek tünetei rendkívül szerteágazóak. A tüneteket az határozza meg, hogy mely verőér ellátási területét érinti a keringészavar és ez a keringéscsökkenés milyen fokú.
A szűrővizsgálat a beteg panaszainak kikérdezéséből, kórtörténet felvételéből és fizikális- (pulzustapintás, hallgatózás) illetve műszeres vizsgálatból (ultrahangos áramlásdetektálás és nyomásmérés) áll. Ezek alapján megállapítható, hogy szükség van-e további vizsgálatra, vagy sem. A korai stádiumban felismert verőérbetegség esetén az életmód megváltoztatásával, és a beállított gyógyszeres terápiával a betegség előrehaladása késleltethető, nem ritkán megállítható, rendszeres ellenőrzéssel követve. Súlyos tüneteket okozó, előrehaladott esetben teljes érsebészeti kivizsgálás és érsebészeti beavatkozás szükséges.
Most lássuk, hogy mik ezek a tünetek!
Az alsó végtagi érszűkület korán panaszt okoz. A nehezített járás, járás közben jelentkező comb-, vagy lábikra fájdalom, izomgörcsök - melyek pár perces pihentetésre szűnnek, azonban újbóli terheléskor ismét jelentkeznek - típusos panaszok. Ezek felhívják a figyelmet kezdődő érszűkület lehetőségére. Mivel az alsó végtagi érszűkület is leggyakrabban a középkorú, illetve idősebb korosztályt érinti, így gyakran ezeket a panaszokat mozgásszervi, ízületi eredetűnek vélik a betegek. Fontos különbség azonban, hogy míg a tisztán mozgásszervi panaszok mozgásra, járásra mérséklődnek, addig az érszűkületes panaszok terhelésre fokozódnak. Persze egy betegnek sajnos több betegsége is fennállhat egyszerre, így a panaszok forrásának elkülönítése nem mindig könnyű feladat. Ahogyan az érszűkület súlyosbodik, esetleg elzáródás alakul ki, úgy a panaszok is fokozódnak. Kezelés nélkül az idő előrehaladtával a fájdalommentes járástávolság folyamatosan csökken, mígnem olyan fokot elér a vérkeringés csökkenése, hogy a szövetek már nyugalomban sem kapják meg a működésükhöz szükséges oxigént és tápanyagokat. Ilyenkor nyugalmi végtag fájdalom alakul ki, majd a vérkeringés további csökkenése az elzáródástól legtávolabbra eső szövetek elhalásához, üszkösödéséhez vezet.
A nyaki érszűkület sokáig tünetmentes maradhat, azonban mivel az agyat ellátó verőérről van szó, így már az első tünetek ijesztőek lehetnek (átmeneti látásvesztés, féloldali végtaggyengeség, vagy bénulás, beszédzavar). Ezt az igen veszélyes érbetegséget sokszor egy egyszerű fonendoszkópos hallgatózással kiszűrhetjük.
A verőérbetegségek gyógyszeres kezeléséről egy következő bejegyzésben lesz szó.